Fa Nándor újra versenyben!

Milyen érzés viharos szélben dolgozni egy 30 méteres árbocon, ami 6 méteres ívben leng? És hogyan mászik fel oda az ember? Erről és még sok másról beszélgettünk Fa Nándorral, aki éppen ma, november 17-én indul Triesztbe, hogy vízre tegye hajóját, majd nekivág a Barcelona-World Race földekrülő verseny mezőnyében.

Új hajó, új kihívások?


A kihívás a régi, de a hajó tényleg új. Persze már évek óta terveztem, hogy megépítem, de igazság szerint nem gondoltam, hogy összejön. Aztán hirtelen úgy alakult az életem, hogy egy amerikai karbongyártó cég jelezte: ha akarok még hajót építeni, ők támogatnának. Kérdeztem is: ez most vicc? Mire ők azt mondták, hogy nem, ez nem vicc. Így aztán két-három héten belül meg is született a döntés, hogy belevágunk a dologba, és vállalok egy négyéves világbajnoki versenyprogramot. Ez 2012-ben volt; persze más szponzorokat is kellett találni, de lassan minden összeállt, én pedig – már csak a koromat tekintve is – úgy döntöttem, hogy most vagy soha.

A hajó mostanra kész is lett. Ez tényleg gyorsan ment…

Tulajdonképpen még ennél is gyorsabban, mert már idén tavasszal elkészültünk a munkával. A hajót gyorsan vízre tettük, aztán elvitorláztunk vele New York-ba, mert már részt akartam venni a New-York Barcelona futamon. Sajnos mire odaértünk, megsérült a hajó, úgyhogy még elrajtoltam ugyan, de aztán fel kellett adnunk a versenyt.

Mi volt a gond?

Szétváltak az alján a rétegek. Szállítóhajóval és kamionnal hazahoztuk, aztán egész nyáron dolgoztunk rajta. Bizonyos elemeket ki kellett cserélni, mert az az anyag, amit eredetileg használtunk, nem volt alkalmas a feladatra. Nem hibáztunk vele, mert igazából ajánlott volt az adott célra, csak mégsem vált be. Lehet, hogy más hajóknál, más típusú igénybevételnél jó, de a mi hajónknál nem; egyszerűen szétváltak a rétegek, ezért muszáj volt az egész alját újraépíteni. És ha már a hajó úgyis a műhelyben állt, a tapasztalatok alapján egy-két belső módosítást is megcsináltunk.

És most hogy áll a dolog?

Ma hozták ki a hajót a műhelyből, kész van, talán még egy-két apró festést kell elvégezni rajta, november 17-én pedig visszavisszük Triesztbe, és újra tengerre tesszük. Ez egy 60 lábas, vagyis 18,3 méter hosszú Imoca osztályú nyitott versenyhajó; ez az a hajótípus, amivel a földkerülő versenyeket futják.

Hogy áll össze a Földet megkerülő világbajnokság?

Vannak közismert vitorlásversenyek, például a Vendée Globe, a Barcelona World Race, vagy a transzatlanti futamok, és ezek csoportba szedve egy világkörüli ciklust adnak. Kétévente hirdetnek világbajnokot; ebben négy verseny, illetve egy földkerülő futam kötelezően benne van. Az Imoca hajóosztály gyakorlatilag ugyanaz a királykategória az óceáni vitorlázásban, mint a Formula-1 az autózásban. A világbajnokságot is pontosan ennek a mintára szervezték meg: a futamok pontokat érnek, illetve különböző szorzókat, attól függően, hogy milyen hosszú, milyen nehéz a verseny, és végül a pontok összesítésével lesz valaki világbajnok.

Ezek szerint te most kezded a pontgyűjtést?

Azzal a múltkori New York-i elrajtolással összesen három pontot szereztem (nevet), amivel a tizenkettedik helyen állok, de hát ez önmagában még csak a feliratkozás a listára; a java majd ezután jön.

Melyik versenyre készülsz leginkább?

Hát ez is elég komoly verseny, amin december 31-én elrajtolunk… a Barcelona World Race. Ez ugyanazon az útvonalon megy, mint a Vendée Globe, vagyis egy földkerülő verseny a déli vizeken. Az összes fokot, így a Horn-fokot is megkerüli, csak az a különbség, hogy ez kétszemélyes nonstop verseny, de ettől függetlenül majdnem ugyanolyan kemény, mint a Vendée Globe.

Elég sokat emlegeted a Vendée Globe-ot…

Az a helyzet, hogy van egy régi restanciám, és ezért is vágytam nagyon vissza a tengerre. 1996-ban vágtam neki utoljára a Vendée Globe-nak, de nagyon sok problémám adódott útközben, végül pedig legázolt egy teherhajó, úgyhogy kénytelen voltam feladni, és azóta is bennem maradt, hogy ez a dolog nincs befejezve. Éppen ezért én a 2016 novemberében rajtoló Vendée Globe-ot tekintem a legfontosabb eseménynek, bár az már egy következő világbajnoki ciklushoz tartozik – szóval ez a mostani verseny inkább afféle felvezetés, rákészülés, és a ’16-os Vendée Globe lesz majd az igazi megmérettetésem.

De ahhoz, hogy ott elindulhass, ezeken a versenyeken is részt kell venni?

Igen, mert kell hozzá kvalifikáció, bár ahhoz egyetlen transzatlanti verseny is elegendő. Akárhogy is, addig lesz még két transzatlanti verseny is, egy odafelé, ami kétszemélyes, egy meg vissza, ami egyszemélyes, és mindkettőn szeretnék indulni.

Most, hogy a hajó pár napon belül elkészül, mi vár még rátok a verseny előtt?

Leginkább az összeszerelés… Most visszavisszük Triesztbe a kikötőbe, ahol az összeszerelése fog megtörténni. Az egész kábé négynapos munka, rá kell tenni a tőkesúlyra a hajót; ez egy mozgatható tőkesúly, úgyhogy elég bonyolult művelet összerakni a két elemet, aztán amikor ez megvan, vízre tesszük a hajót, felszereljük az árbocot, a vitorlákat, és végre elkezdhetünk vitorlázni. Az első utunkon lemegyünk a horvátországi Tribunjba – ez már nagyjából Közép-Dalmácia –, ahol kicsit erősebb szeleket és nagyobb hullámzást remélek, hogy egy-két tesztet tudjunk vitorlázni, beállíthassuk dolgokat, aztán pár nap után már indulunk is Barcelona felé. December 11-ig oda kell érnünk, és 31-én van a rajt.

Miért éppen a Petzl felszereléseit választottad a versenyzéshez?

Mert egy óceáni vitorlásverseny nemcsak kemény, hanem veszélyes is, ezért mindenből a legjobb kell. Nekem régi vágyam volt, hogy a hajón egy ilyen minőségű termékcsaládot használhassak, ami számtalan elemből áll; beülőkből, kötelekből, mászó szerelékekből, amikkel biztonságban dolgozhatok az árbocon A Petzl-nek vannak a legjobb ilyen jellegű dolgai, úgyhogy ez az egész termékcsoport beülőstül, kötelestül, mindenestül kellett nekem. Vagy ott vannak például a lámpák, amik akár akkor is jól használhatók, ha a víz alatt kell valamit csinálni; ezek ragyogó fényerejű, takarékos, minőségi lámpák, és én nagyon szeretem őket. Már évek óta ezeket használom, és most a versenyre egy komolyabb változatot is kaptam. A lámpák nagyon fontosak, mert ma már a hajóba nem igazán építünk be világítást, hanem mindent fejlámpával oldunk meg. Ez napi 24 órán át az ember fején van, és nagyon fontos, hogy mindig megbízhatóan működjön. A harmadik dolog pedig a főző, a konyha, ami nagyon takarékos, és mindent meg lehet vele főzni, ami egy ilyen úton kell. Szóval ez az a három termékcsalád, amit a Petzl magyarországi képviseletétől kaptam, és nagyon örülök nekik, mert mindegyik kifogástalanul működik

.

Gyakran kell felmászni az árbocra?

Az, hogy fel kell mászni egy harminc méter magas árbocra, önmagában még nem nagy dolog, de nekünk sokszor olyan helyzetekben kell felmennünk, amikor az árboc csúcsa hatméteres kilengésekkel mozog a hullámzásban, és minden erejével próbál lerázni. Szóval nemcsak arról van szó, hogy eleve lehetetlen helyeken jövünk-megyünk, hanem folyton ott a veszély, hogy leesünk. Ezért is fontos egy biztonságos és kényelmes beülő, amiben húsz percen túl is tudok dolgozni, nem zsibbad el tőle kezem-lábam, minden irányban szabadon mozoghatok, és persze amivel biztonságosan le is tudok jönni. Amíg ketten vagyunk a hajón, addig ez nem túl bonyolult, de egyedül már más a helyzet, és árbocra bizony mindig kell mászni. Emlékszem, a ’92-es Vendée Globe-on legalább hatszor voltam fenn az árbocon, igaz, akkor még olyan kondiban voltam, hogy bicepszből fölmentem a köteleken. Ma már ezt segédeszközökkel kell megtennem, mert az ember egy darabig fölmegy ugyan, de aztán elfogy az erő a kezéből (nevet), és nem biztos, hogy szabadesésben kéne lejönni. De ezek a felszerelések segítenek, hogy nagyon erős hullámzásban is biztonságosan tudjak fenn dolgozni.

Amikor arról beszéltünk, hogy mennyi kötélre lesz szükséged, akkor azt mondtad, hogy három kötelet húzol majd fel.

Igen hármat. Kettőn mászok lábbal-kézzel, egy-egy mászógép megy a kézben, alatta a lépőszár, és így megyek föl két kötélen. Csakhogy azoknak a köteleknek le kell kötni az alját, hogy biztonságosan tudjak közlekedni rajtuk, úgyhogy kell egy harmadik is, amin ereszkedem. Közben állandóan kapaszkodnom kell az árbocba, a kötélzetbe, bármibe, mert ott olyan erők vannak, hogy néha alig bírom megtartani magam. Volt már olyan, hogy öt-hat méterre elrepültem az árboctól, és amikor jön vissza az ember, nincs kizárva, hogy eltörik keze-lába. Ha ilyenkor billen egyet a hajó, úgy vágódsz vissza, mintha csúzliból lőnék, és ott már nem az történik, amit akarsz. Az ember eleinte azt hiszi, hogy ő majd kontrollálja, de fenét… érkezik, ahogy érkezik. Szóval bukósisak, páncél (nevet), érted…

Szóval a felmászás úgy megy, hogy a két kötélre egy-egy mászógépet raksz, a kötél alját pedig lekötöd.

Így van, és ezeken a köteleken pont azért nem tudok lejönni, mert feszesek. De nem hagyhatom lazán, mert akkor kifordulok, ellendülök, úgy meg nehéz lenne felmenni. Közben ráadásul az árboc is mozog… Mondjuk ha szembeszélben vitorlázok, akkor nem is tudok felmászni; ilyenkor leejtem kicsit a hajót egy hátszeles menetre, de ez persze időveszteség, szóval nagyon meggondolom, hogy vitorlázzak-e visszafelé, amíg mászni meg dolgozni kell, hiszen az egy fél óra, és tíz mérföldet veszítek vele. Egy verseny viszont hat-nyolc mérföldön is eldőlhet.

Szóval ahogy mondod, félórát dolgozol fenn…

…vagy akár többet is…

… és hogy ne zsibbadjon el a lábad, jó megoldásra van szükséged. A New York-i útra sportbeülőt vittél magaddal, de utána azt mondtad, hogy nem vált be igazán erre a célra.

Hát igen, mert húsz perc munka után lejöttem, és még fél óráig nem éreztem a lábam. Pedig kényelmes és biztonságos, csak nekem viszonylag keskeny volt az a heveder, ami a combot tartja, és ez eléggé zsibbasztó volt. Szóval kiderült, hogy nekem inkább egy ipari beülő kell, és mellette még egy olyan megoldás is, ami merev megtámasztást ad.

Ezért viszel a következő versenyre egy Petzl ipari beülöt, és plusz ülőpadot?

Igen, mert ezt be lehet kötni az beülő alá, és leveszi a terhelést a combokról, ami szorítaná az ember lábát, úgyhogy sokkal biztonságosabbá teszi a munkavégzést. Így nem arra figyelek, hogy öt perc után már lekívánkoznék az árbocról, hanem addig csinálom a munkát, amíg kell.

Sok sikert a versenyhez!

Köszönöm, és köszönöm a sok közös gondolkodást is, amikor segítettetek nekem összerakni a leginkább megfelelő felszerelést. Ígérem, elmondom majd, hogyan működtek a dolgok – bár tudom előre, hogy jól fognak.

Az eseményeket a spiriofhungary.hu honlapon lehet majd figyelemmel követni.

(fotók:spiritofhungary.hu)

Kapcsolat

  • Cégnév: Gránit Design Kft.
  • Cím: Fashion Trend Center, 2040 Budaörs, Gervay Mihály u. 1., 1. em. 3.17
  • Tel.: +36 30 656 7702
  • Fax: +36 99 523 295
  • E-mail: info@granit.co.hu